Tauber és Vég 1982-es szerzői maximum-becslése. Egy később idézett Tauber-szöveg viszont az 1,5%-ot szűkebb csoportra használja. Ezt lent külön tisztázzuk.
A videó bizonyítékai, egy helyen
„A cigányok ilyenek”?
A bűnügyi különbséget nem letagadni kell. Szét kell szedni: mit mértek, kiket, mikor, és mit bír el valójában az adat.
Röviden
Négy szám, amit érdemes fejben tartani
A történeti felülreprezentáltság valós volt. A számok viszont nem úgy viselkednek, mintha egy időtlen, helytől és társadalmi helyzettől független etnikai tulajdonság állna mögöttük.
A hetvenes évek második felének nyers mutatója, ezer főre átszámítva. Az eltérést mutatja, az okát nem.
Az 1981-es nyers rés ekkora része jelent meg a segédmunkás és foglalkozás nélküli komponensben. Nem oksági százalék.
1971-ben száz munkaképes korú cigány férfiból 85, az összes azonos korú férfiból 88 volt aktív kereső.
Szerkesztési elv
A narráció egyszerűsít. A dosszié nem.
A videó a kutatási adatokat közérthető mondatokká és képekké fordítja. Nem pusztán felolvassa a táblákat, hanem értelmezi is őket.
Miért nincs minden korlát elmondva a videóban?A narráció nem sorol fel hangban minden nevezőt, besorolási problémát és módszertani korlátot. Ha mindez bekerülne, a rövid dokumentumfilm közel 40 perces módszertani előadássá válna, és az a néző sem tudná követni, aki most találkozik először ezekkel a fogalmakkal. A részleteket nem rejtem el: minden fontos állítás teljes forrása, számítása, definíciója és korlátja ezen az oldalon ellenőrizhető. Ahol a projekt számol vagy értelmez, azt külön jelölöm.
Állításról állításra
A film hét adatpróbája
Minden kártyán külön látszik, mi származik közvetlenül a forrásból, mit számoltunk mi, és mi az a határ, amelyen túl már többet mondanánk az adatnál.
SC002: A hiányzó 985 ember
Mit jelent pontosan a másfél százalék?
Tauber István és Vég Katalin 1982-es cikke a saját záró következtetésében azt írja, hogy még a maximumra becsült nagyság mellett is a cigányság körülbelül 1,5%-át érintette a bűnözés.
Forrásból idézettTörténeti szerzői becslés
„a bűnözés (a maximum becsült nagyságban is) csak a cigányság mintegy kb. 1,5%-át érinti”Tauber és Vég, 1982, nyomtatott 701. oldal
Fontos forrásfeszültségEgy másik, később közölt szöveg Taubertől azt idézi, hogy körülbelül 95% nem követ el bűncselekményt, és az 1,5%-ot egy szűkebb, tartós bűnözői életmódot folytató csoportra vonatkoztatja. A két szöveg tehát nem ugyanúgy használja az 1,5%-ot. A film az 1982-es cikk mondatát idézi; az adat nem kezelhető mai prevalenciaként.
Forrás, pontos hely és határ
S035: Tauber István és Vég Katalin: „A cigányság bűnözésének néhány összefüggése”, Magyar Jog, 1982/8, 692. oldaltól 701. oldalig; pontos hely: 701. o., 2. következtetés.
A cikk a levezetést és a pontos kimeneti definíciót nem közli. Nem mai adat, nem jogerős elítélési arány, és nem az összes magyarországi bűncselekményből való 1,5%-os részesedés.
985
Ennyien maradnak ki a címkéből, ha szó szerint az 1982-es 1,5%-os szerzői becsléssel számolunk.
1000 ember15 kiemelve
SC003: Hét és tizenhárom
Volt különbség. Majdnem kétszeres.
Raskó Gabriella 1981-es közlése szerint a hetvenes évek második felében tízezer nem cigányként kezelt lakosra 69,7, tízezer cigányként nyilvántartott lakosra 133,3 felelősségre vont személy jutott.
Ezer főre fordítva ez körülbelül 7 és 13. A nyers arány 1,91-szeres.
Primer szerzői közlésEzer főre átszámítva
69,7 ÷ 10 = 6,97 ≈ 7 | 133,3 ÷ 10 = 13,33 ≈ 13
Mit nem old meg?A besorolás korabeli, külső, életforma-alapú kategória volt; a népességi nevező becslésből származott. Ez regisztrált felelősségre vonási mutató, nem a felderítetlen bűncselekményekkel együtt mért „valódi bűnözés”, és nem mai adat.
Forrás, pontos hely és határ
S043: Raskó Gabriella: „Amit a cigánykriminalitás megértéséhez tudnunk kell”, Jogtudományi Közlöny, 1981/9, 755. oldaltól 762. oldalig; adat: 755. o.; módszertani megjegyzések: 756. és 757. o.
7 → 13
Két történeti, nyers regisztrált mutató ezer főre kerekítve.
Mindenki más: kb. 7 / 1000
Cigányként nyilvántartott: kb. 13 / 1000
SC005: A 91 százalék
Hol jelent meg a nyers különbség?
Az 1981-es országos táblában a két teljes népességi oszlop különbsége 99,1 pont volt tízezer lakosra. Ebből 60,1 pont a segédmunkás, 29,8 pont a foglalkozás nélküli elkövetői komponensnél jelent meg.
A kettő együtt 89,9 pont: a teljes nyers rés 90,7%-a.
Projekt által számoltPrimer táblából
[(78,2−18,1) + (36,2−6,4)] ÷ (168,6−69,5) = 90,72%
A döntő nevezőkorlátEz nem azonos foglalkozású cigány és nem cigány emberek bűnözési rátája. A könyv szerint az ehhez szükséges roma foglalkozási népességi nevezők nem álltak rendelkezésre. A 91% megmutatja, hol állt össze a nyers regisztrált rés; nem azt, hogy a szegénység 91%-ot okozott.
Forrás, pontos hely és letölthető számítás
S076: Vigh József, Tauber István és Madácsi Imre: A hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés kapcsolata, 1988. 34. táblázat: 268. o.; a hiányzó foglalkozási nevező leírása: 42. o.
90,7%
A 99,1 pontos nyers különbség összetétele.
60,6%30,1%9,3%
- Segédmunkás komponens
- Foglalkozás nélküli komponens
- Minden más foglalkozási komponens együtt
SC006: Hatszoros. Döntetlen. Fordítva.
Ugyanaz az ország. Húsz teljesen eltérő helyi kép.
Az 1981-es húszterületes táblában Zalában a cigányként kódolt mutató a másik 6,64-szerese volt. Budapesten 1,03-szorosa. Komáromban 0,61-szerese. Vagyis ott az irány megfordult.
A cigányként kódolt területi mutató 43,3 és 353,3 között mozgott: ez 8,16-szoros terjedelem.
20 területes primer táblaHelyi arányok: projekt
Mit bizonyít, és mit nem?A helyi különbség nagysága és még az iránya sem volt stabil. Ettől még a tábla nyers és ökológiai: korösszetétel, társadalmi összetétel, besorolás és rendőri gyakorlat is alakíthatta. Nem tiszta „megyehatás”.
A teljes húszterületes adattábla
| Terület | Nem cigány mutató | Cigányként kódolt mutató | Nyers arány |
|---|
0,61× → 6,64×
A piros és kék sáv a két korabeli nyers mutató; jobbra a hányados. Mind a húsz terület látható.
Nem cigányCigányként kódolt
SC007: Két közel háromszázas csoport
Ha ez „cigány mentalitás”, mit keres ugyanez a másik csoportban?
Tauber 1995-ös visszatekintő közlése két, egyenként közel háromszáz fős cigány és nem cigány elkövetői csoportról ír. Szerinte az életmódszerkezetük körülbelül 90%-ban egyezett.
Szerzői retrospektív közlésEredeti tábla nincs meg
Amitől ez nem népességi bizonyításMindkét oldal elkövetőkből állt. A kontrollcsoportot társadalmi, valamint részben bűnügyi és devianciajellemzők szerint eleve hasonlóra választották. Ezért a 90% nem bizonyítja, hogy a teljes népességi különbség „eltűnik kontroll után”. Arra használható, hogy a hasonlóan kiválasztott elkövetői csoportok mintázatai nagyrészt hasonlóak voltak.
Forrás, pontos hely és kutatásazonosság
S065: Tauber István: „Cigányság és bűnözés”, Börtönügyi Szemle, 1995/4, 52. oldaltól 58. oldalig; pontos hely: 57. o.
Az 1988-as könyv N=282 utánvizsgálata nem ez a közel 300+300-as kutatás. A teljes könyv auditja sem találta meg az eredeti párosított táblát.
≈300 + ≈300
Két elkövetői csoport. Tauber szerzői közlése: körülbelül 90%-os életmódszerkezeti egyezés.
Cigány elkövetők
közel 300 fő
Kontrollcsoport
közel 300 nem cigány elkövető
SC008: Kultúra: kezdet vagy lenyomat?
Négyből háromnál a hátrány már tizenkét éves korig jelen volt
Egy külön, 282 fős elkövetői utánvizsgálatban az elkövetéskor hátrányos helyzetűnek sorolt résztvevők körülbelül 73%-a már születésétől vagy tizenkét éves kora előtt ebbe a helyzetbe került.
Projekt által számoltSzelektált elkövetői minta
(52,1% születéstől + 12,4% 12 év előtt) ÷ 88,3% elkövetéskor hátrányos = 73,05%
A határRetrospektív, szerzői életút-besorolás, kontrollcsoport nélkül. Nem bizonyítja, hogy a korai hátrány okozta a későbbi bűncselekményt. Azt mutatja, hogy a vizsgált hátrányos életutak többsége nem felnőttkorban kezdődött.
Forrás és adatfájl
S076: kutatási design: 27. oldaltól 29. oldalig; életút-összegzés: 211. o. Ez nem a közel 300+300-as párosított vizsgálat.
≈ 3 / 4
Az elkövetéskor hátrányosnak sorolt alcsoporton belül, nem a teljes népességben.
73%27%
SC009: A „mindig kívül álltak” történet
1971: három ember különbség százból
1971-ben a munkaképes korú cigány férfiak aktív keresői aránya 85,2%, az összes azonos korú férfié 87,7% volt.
Ez nehezen fér össze azzal az időtlen állítással, hogy a cigányok „mindig” kívül álltak a munkán.
Survey-adatNem bűnügyi kimenet
A történelmi környezet része az eredménynekA szocialista teljes foglalkoztatás munkát szervezett, és erősen kényszerítette is a munkavállalást. Ez nem a rendszer erkölcsi igazolása, és nem bizonyít társadalmi egyenlőséget. Pont azt mutatja: más intézményi környezetben a viselkedési minta is más volt.
Forrás és pontos hely
S001: Kemény István és Havas Gábor: „Cigánynak lenni”, 1996, 363. o., 7. táblázat.
85,2% / 87,7%
Aktív kereső férfiak, 1971. A két sáv azonos, 0 és 100% közötti skálán van.
85,2%
87,7%
A következtetés határa
Mit állít a film, és mit nem?
A pontos határ nem gyengíti az érvet. Megakadályozza, hogy más kérdésre adjunk választ, mint amit az adat valóban mért.
A film állítása
- A történeti bűnügyi statisztikákban volt mérhető felülreprezentáltság.
- A különbség társadalmi összetétel és hely szerint rendkívül változó volt.
- A „cigány” címke önmagában nem ad kielégítő magyarázatot erre a változékonyságra.
- Az egyéni tettért az elkövető felel, nem a teljes népcsoport.
A film nem állítja
- Nem állítja, hogy nincsenek valós bűnügyi problémák.
- Nem állítja, hogy a szegénység automatikusan bűnözővé tesz.
- Nem állítja, hogy a régi számok közvetlenül leírják a mai Magyarországot.
- Nem állítja, hogy a családi vagy kulturális minták nem számítanak.
- Nem állít teljes magyar oksági felbontást.
Steelman
A legerősebb kritikák, előre
Nem a legkönnyebb ellenvetéseket választottam. Ezek azok a kérdések, amelyeken tényleg múlik, mennyit enged mondani az evidence.
„De ezek az adatok régiek.”
Igen. Vannak újabb részvizsgálatok, de nincs újabb, országos és módszertanilag összehasonlítható magyar bűnügyi adatsor ugyanezzel az etnikai bontással. Ez adatbázishiány, nem bizonyíték egyik oldal mellett sem.
A régi számokból nem mondok mai bűnözési arányt. Az időtlen „ilyenek” magyarázatot viszont történeti adatokkal lehet próbára tenni. Ha ugyanabban a korszakban a minta hely és társadalmi réteg szerint ennyire változik, az nem illik egy környezettől független magyarázathoz.
„Az 1,5% nem minden elkövetőt jelentett.”
Az 1982-es cikk szövege valóban általánosan fogalmaz: a bűnözés a cigányság körülbelül 1,5%-át érinti. Egy másik, később idézett Tauber-szöveg ugyanakkor 95% nem elkövetőről beszél, és az 1,5%-ot egy szűkebb csoportra használja.
A két közlés nincs teljes összhangban. Ezért a film 1,5%-a csak az 1982-es szerzői következtetés pontos idézeteként védhető. Nem stabil, újraszámolt vagy mai prevalencia.
„Ki számított cigánynak a régi statisztikákban?”
A legtöbb itt használt bűnügyi adatban nem önazonosítás, hanem külső, korabeli besorolás működött. Ez torzíthatta a számlálót és a népességi nevezőt is. Éppen ezért az oldalon „cigányként nyilvántartott” vagy „roma-kódolt” mutatóról írunk, amikor a módszer ezt indokolja.
„A 91% bizonyítja, hogy a szegénység okozta?”
Nem. Ez nyers, aritmetikai résfelbontás. Azt mutatja, hol koncentrálódott a regisztrált különbség. Az azonos foglalkozású népességekhez szükséges nevezők hiányoztak, ezért a szám nem kontrollált hatásbecslés.
„A megyei eltérést okozhatta kor, összetétel vagy rendőri gyakorlat.”
Igen, mind lehetséges. A területi táblák nem döntik el, melyik mechanizmus dolgozott. A film szűkebb következtetése az, hogy a helyi rés nem állandó: 0,61-szerestől 6,64-szeresig, sőt az irány megfordulásáig változott.
„A 300+300-as minta eleve csak elkövetőkből állt.”
Így van. Ezért nem lehet belőle népességi bűnözési rátát vagy „kontroll után eltűnő különbséget” számolni. A forrás arra szűkíthető, hogy két hasonlóra választott elkövetői csoport életmódmintája Tauber közlése szerint nagyrészt egyezett.
„1971-ben kötelező volt dolgozni.”
Ez a történet része, nem cáfolata. Az adat nem a rendszer szabadságát méri. Azt mutatja, hogy a munkába vezető intézményi út tömegesen létezett, a kényszerekkel együtt. Ebben a helyzetben a cigány férfiak foglalkoztatási mintája nagyon közel állt az országoshoz.
„De nekem sok rossz személyes tapasztalatom volt.”
Egy rossz tapasztalat valós lehet, és az áldozat felelőssége sem lesz kisebb. A kérdés az, mit enged általánosítani. A feltűnő, fenyegető vagy erőszakos esetekre emlékszünk; a csendes többség nem hagy ugyanilyen emléket. Ezért az egyedi tapasztalat nem helyettesítheti a nevezőt.